1. Elektronikus halogén szivárgásérzékelő: Alapelv: Egy érzékelő segítségével érzékeli a halogén elemek koncentrációját (a CFC/HCFC hűtőközegek halogéneket tartalmaznak) a levegőben. Amikor a szonda közelít egy szivárgási ponthoz, a műszer riasztást ad (hangfrekvencia változás vagy jelzőfény). Típusok: Fűtött dióda típus (AED): Nagyon érzékeny a hagyományos klór-tartalmú CFC/HCFC hűtőközegekre (például R22), de valamivel kevésbé érzékeny az újabb környezetbarát hűtőközegekre (például R134a, R410A). Infravörös abszorpciós típus: Nagy pontosságú, stabil válasz a különböző típusú hűtőközegekre, de drágább. Előnyök: Nagy érzékenység, apró szivárgási pontok lokalizálása, viszonylag könnyen kezelhető. Hátrányok: A műszert kalibrálni kell, könnyen beavatkozhat a környezetben lévő alkohol, oldószer stb., ami téves riasztásokhoz vezet; a szonda könnyen szennyeződik és karbantartást igényel.
2. Infravörös termikus képalkotó szivárgásérzékelő (legfejlettebb és leghatékonyabb): Alapelv: Amikor a hűtőközeg szivárog, a folyékony hűtőközeg gyorsan elpárolog és elnyeli a hőt, ami a szivárgási ponton a helyi hőmérséklet éles csökkenését okozza. Az infravörös hőkamerák rögzítik ezt az apró hőmérséklet-különbséget, és „füstszerű” hideg foltként jelenítik meg a képernyőn. Előnyök: Rendkívül hatékony: Gyorsan szkennelhet nagy területeket szoros érintkezés nélkül. Intuitív és pontos: A szivárgási pont "füstje" közvetlenül látható a képernyőn, nagyon pontos pozicionálást biztosítva. Biztonságos: Nagy távolságú-érzékelést végezhet, miközben a berendezés működik. Hátrányok: Nagyon drága, általában nagy projektekhez vagy professzionális tesztelő szervezetekhez használják.
